Üdvözöllek az oldalamon!


Ez egy személyes, bemutatkozó oldal azoknak az irodalmat szerető, értő, művelő embertársaimnak, akik szivesen olvasnak bele egy amatőr verseibe, gondolataiba.

Szeretettel fogadok minden hozzászólást,amely a jó ízlés határain belül kritikát, vagy véleményt mond a műveimről, de a Te oldalad menüpontban örömmel adok helyet amatőr verseknek,novelláknak.

Az oldalra felkerült írások szerzői jogvédelem alatt állnak,
másolásuk részben vagy egészben csak a szerző beleegyezésével lehetséges!

Írásaim folyamatosam kerülnek feltöltésre,látogass vissza később is!

Amikor majd visszahozlak
és beülünk a tisztaszobába
egymással szemben
mint két magára hagyott
zavart kamasz,
kezeimmel értelmezhetetlen
jelekkel magyarázom, hogy
mennyire hiányoztál és
szemem sarkában
kérdőjelet formáznak
mély férfi ráncok,
akkor majd maradj csendben,
csak mosolyogj nekem,
és az ablakon óvatosan
levánszorog a
felhúzott műanyag redőny.

Amikor majd visszahozlak
én is újra megérkezem.

Apróka nehezen viselte el, ha nem foglalkoztak vele. Mióta megmutatta, hogy segítség nélkül is képes átballagni a szoba egyik sarkából a másikra, azóta, mintha elhanyagolnák. Anya a konyhában valami finom illatok közt jön, megy, szép piros edényekben kavargat valamit a „zsizsán” és csak azt hajtogatja:- Menj most Apához Kicsim, nem érek rá! Apa ül a zümmögő valami előtt, ujjaival pötyögteti a sok gombot. Aprókának ezt sem lehet utánozni, Apa arrébb tolja a kis kezét és rászól:- Játsszál szépen, most nem érek rá!

.
A lehetőség az utcán hever. Anyagi gondjaid megoldása a te kezedben van. Én már lehajoltam érte.
kattints ide

A reggeli fény átszűrődött a félig lehúzott redőny résein. Ködös szürke novemberi fény volt. Körbetepogatta a kopott, szegényes bútorokat, beleszagolt a dohos levegőbe, majd unottan letelepedett a nikotinsárga falakon.
Kint az utcán kutyák csaholtak, zörögve megállt a szemetes autó, szuszogott, füstöt okádott és továbbállt, hogy egy házzal odébb újra zörögjön, szuszogjon.
László morogva kikászálódott az ágyból, felrángatta az ócska redőnyt, kinyitotta az ablakot. A ködös, párás levegő beáramlott a szobába.
- Csak ezek a reggelek ne volnának, ezek a nyirkos, borús reggelek. Egyáltalán reggel se lenne,-gondolta- miközben próbált valami elfogadható rendet rakni a szobában. Aludni kellene végtelen sokáig álmok nélkül, vagy igazi szép álmokkal. Egyszer végre kialudni az összes gondot, aludni, még el nem száll a bűn, ami ott lappang a megszületésünk pillanatától belsőnkben és burjánzó ráksejt gyanánt fertőzi meg a testet, a lelket. Megbújva várja az ébredést, hogy keserűvé tegyen minden napot.

Lépj be az abbcenter szerkesztői közé! Legyen ingyenes személyes weboldalad, alrovatod, blogod, vagy galériád. Kattincs ide a regisztráláshoz!

Regisztrációd után segítek ha a daleko50@vipmail.hu címen megkeresel.Sok sikert!

Fogantam valahol
lettem kihordva
parányi gomb
akasztva
cérna horogra.
Föld vajúdás
terpeszállás kényszer.
Köldökzsinórom
magamnak rágtam
széjjel és a testet
amit akkor ott
magamnak kaptam
cipeltem százezer
alakban.
Voltam kincs amit
anyák sarokba
sírva keresnek
voltam megtalált
öltöztem elveszettnek
láttam magam
közel és
éreztem mennyire
messze van a távol
az istenek imákban
hirdetett igazától.
Voltam szerető akit
bezártak lüktető
véredény sodrásba
voltam hitszegő
simultam valaki
másba és az
éveim ahogy
szaladtak ütköztem
valaha könnyedén
átmászott
falaknak.
Most az vagyok
aki akkor
voltam csak a
testet gyakoroltam
festeni mindig
valami másra
voltam annyinak
álmodott vagy
gyűlölt tükre
lettem önmagam
hasonmása.
/öregsam/

Érdekes, hogy mindig attól függünk, amik függetlenek tőlünk. Az egész függőségi viszony egy körforgás. Egy olyan körforgás, ami önmagába tér vissza. Felmerül bennem, hogy akkor mi értelme van, és mi mozgatja ezt a kuszának tűnő, de mégis olyan egyszerű rendszert.
Kezdjük az elején. Megszületésünk pillanatában azonnal kialakulnak függőségi viszonyaink. Életünk egészét meghatározza, hogy mikor, hova születtünk. További sorsunk függ...