|
Csak tettem mit
gondoltam dolgom lehet fűztem fonalra perc szemeket, fontam időm hálóját várva kitágul dimenziója új világnak, alattam elsuhan tér és mit akartam csak az leszek magamban. Fontos, hogy értsem a darabokra tört csont szilánkjainak hasító reccsenését érezzem a gerinc roppanását fontos, hogy lássam árokba rugdosott kenyérdarabra
Kirakó
Kopott tányérod üresen
azóta minden reggel a ház is. Hányszor próbáltam összerakni szaggatott szavaidat egésszé szájról egy rész hangból másik a maradék hogy ismerlek és csak pakoltam...
Nem tudom ki vagy.
Megállsz minden este. Hátaddal megtámasztod a kerítést, és nézed a csillagtalan égen a repülő leszálló fényeit. Nem tudom ki vagy. Kopott kabátod... 
Amikor a keselyűk
zsebemből kimarták a kitudja hányadik törlesztőrészletre félretett tízezrest, jól esett a zsíros kenyér 
Ágakon hajnalfény,
levélen átsikló harmatcsepp illatod most itt ragyog, 
Ültem a vén öreg diófa alatt amit még apám ültetett és rakosgattam egymásra emlékeimet. Emlékeket, gyerekkorom apró csodáit. Kutyám a lomtalanításra padlásról lehordott lomok között kotorászott...
Kavicsaim csobbannak,
folyó vagyok, ágaim reccsennek, fa is vagyok, szikla is, ha kell lenni... 
...Az ÉLET anyanyelvünk egyik leggyönyörűbb szava. Természetesnek vesszük, és egy így van rendjén. Talán ritkán gondolunk rá, milyen bonyolult, milyen összetett a jelentése. Minden ami a földön /és valószínűen a földön kívül is/ létezik...
|
Hallottad már?
Bemutatkozó
Üdvözöllek az oldalamon!
Ez egy személyes, bemutatkozó oldal azoknak az irodalmat szerető, értő, művelő embertársaimnak, akik szivesen olvasnak bele egy amatőr verseibe, gondolataiba. Szeretettel fogadok minden hozzászólást,amely a jó ízlés határain belül kritikát, vagy véleményt mond a műveimről, de a Te oldalad menüpontban örömmel adok helyet amatőr verseknek,novelláknak. Az oldalra felkerült írások szerzői jogvédelem alatt állnak, másolásuk részben vagy egészben csak a szerző beleegyezésével lehetséges! Írásaim folyamatosam kerülnek feltöltésre,látogass vissza később is! Amikor majd visszahozlak és beülünk a tisztaszobába egymással szemben mint két magára hagyott zavart kamasz, kezeimmel értelmezhetetlen jelekkel magyarázom, hogy mennyire hiányoztál és szemem sarkában kérdőjelet formáznak mély férfi ráncok, akkor majd maradj csendben, csak mosolyogj nekem, és az ablakon óvatosan levánszorog a felhúzott műanyag redőny. Amikor majd visszahozlak én is újra megérkezem. Apróka nehezen viselte el, ha nem foglalkoztak vele. Mióta megmutatta, hogy segítség nélkül is képes átballagni a szoba egyik sarkából a másikra, azóta, mintha elhanyagolnák. Anya a konyhában valami finom illatok közt jön, megy, szép piros edényekben kavargat valamit a „zsizsán” és csak azt hajtogatja:- Menj most Apához Kicsim, nem érek rá! Apa ül a zümmögő valami előtt, ujjaival pötyögteti a sok gombot. Aprókának ezt sem lehet utánozni, Apa arrébb tolja a kis kezét és rászól:- Játsszál szépen, most nem érek rá! 
.
A lehetőség az utcán hever. Anyagi gondjaid megoldása a te kezedben van. Én már lehajoltam érte. kattints ide
A reggeli fény átszűrődött a félig lehúzott redőny résein. Ködös szürke novemberi fény volt. Körbetepogatta a kopott, szegényes bútorokat, beleszagolt a dohos levegőbe, majd unottan letelepedett a nikotinsárga falakon.
Kint az utcán kutyák csaholtak, zörögve megállt a szemetes autó, szuszogott, füstöt okádott és továbbállt, hogy egy házzal odébb újra zörögjön, szuszogjon. László morogva kikászálódott az ágyból, felrángatta az ócska redőnyt, kinyitotta az ablakot. A ködös, párás levegő beáramlott a szobába. - Csak ezek a reggelek ne volnának, ezek a nyirkos, borús reggelek. Egyáltalán reggel se lenne,-gondolta- miközben próbált valami elfogadható rendet rakni a szobában. Aludni kellene végtelen sokáig álmok nélkül, vagy igazi szép álmokkal. Egyszer végre kialudni az összes gondot, aludni, még el nem száll a bűn, ami ott lappang a megszületésünk pillanatától belsőnkben és burjánzó ráksejt gyanánt fertőzi meg a testet, a lelket. Megbújva várja az ébredést, hogy keserűvé tegyen minden napot.
Lépj be az abbcenter szerkesztői közé! Legyen ingyenes személyes weboldalad, alrovatod, blogod, vagy galériád. Kattincs ide a regisztráláshoz!
Regisztrációd után segítek ha a daleko50@vipmail.hu címen megkeresel.Sok sikert! 
Számadás
Fogantam valahol
lettem kihordva parányi gomb akasztva cérna horogra. Föld vajúdás terpeszállás kényszer. Köldökzsinórom magamnak rágtam széjjel és a testet amit akkor ott magamnak kaptam cipeltem százezer alakban. Voltam kincs amit anyák sarokba sírva keresnek voltam megtalált öltöztem elveszettnek láttam magam közel és éreztem mennyire messze van a távol az istenek imákban hirdetett igazától. Voltam szerető akit bezártak lüktető véredény sodrásba voltam hitszegő simultam valaki másba és az éveim ahogy szaladtak ütköztem valaha könnyedén átmászott falaknak. Most az vagyok aki akkor voltam csak a testet gyakoroltam festeni mindig valami másra voltam annyinak álmodott vagy gyűlölt tükre lettem önmagam hasonmása. /öregsam/
Érdekes, hogy mindig attól függünk, amik függetlenek tőlünk. Az egész függőségi viszony egy körforgás. Egy olyan körforgás, ami önmagába tér vissza. Felmerül bennem, hogy akkor mi értelme van, és mi mozgatja ezt a kuszának tűnő, de mégis olyan egyszerű rendszert.
Kezdjük az elején. Megszületésünk pillanatában azonnal kialakulnak függőségi viszonyaink. Életünk egészét meghatározza, hogy mikor, hova születtünk. További sorsunk függ... |
 Már nem kérem, hogy pillangó-reggel szárnyaiddal hűsítsd lázas álmom...
Fekszem kartonpapír
matracon, Rongyokba csavart magányom keres valami biztosat, mit megragadhat, és tétova, suta vágyaim kódjáit felülírva enged belépni egy új csodába. Minden hiába, nem a múlt, a jelen lett gyáva. Hidegtől véresre repedezett ajkam, mint kutyának sebét, gyógyítja... 
Földemhez kötötten
Mit kellene még adnom
hogy értsetek? Fa vagyok korhadó földemhez kötötten. Hányszor indultam, azt hittem várnak, kapaszkodni nyújtottam kéregsebes ágat, de a gyökerek, mint anya biztonságba markoló apró kezek tapadtak ebbe a földbe.
Betonlapokat raktam a kertbe
hogy kerüljem a sarat és alatta a magok ott maradtak börtönbe zárva egy kiszámíthatatlan örökké szunnyadásban.
Mint a tegnapi
viharos szél ahogy összehordta romos ház sarkába a száraz faleveleket, használt papír zsebkendőt, kóbor kutyák levedlett szőreit, úgy szórtad szobám sarkába az emlékeimet. 
Túl sokat igérsz
és a végén alig marad már álom mit megfejteni naponta indultam feléd... 
Megtartani akartam
minden áron, és most hogy visszatérek hozzá nem tudom, a szó... 
Csitul a szél,
hajad borzolni csak kezem akarja, ujjaim közé tapad száraz, hideg falevél. Fázom. Lépteid kopogása ezerszer... |
hirdetés
hirdetés